A rejtőzködő mudi
A magyar kutyafajták hungarikumok, védett és őrzött kincsei hazánknak, melyekre büszkék lehetünk. Jelenleg kilenc magyar kutyafajta ismert, a komondor, a kuvasz, a puli, a pumi, a rövid és a drótszőrű magyar vizsla (melyek nem egy fajtának számítanak), az erdélyi kopó, a magyar agár, és a legritkább fajta, a mudi. Ez utóbbi fajta eredetéről lehet a legkevesebbet tudni, és bizony ő volt mindig is a kicsi mostohagyerek, a folyton keveréknek nézett és lesajnált eb.
A mudit bizony nevezhetjük igazi, rejtőzködő kutyafajtának, ugyanis mikor az 1900-as években „felfedezték”, ő már évszázadok óta kitartóan végezte a munkáját. Pusztán azért, mert nem maradtak írásos feljegyzések a tenyésztés menetéről, és nem őrzött meg a történelem rajzokat a korai évekről, még létezett ez a nagyszerű pásztorkutya fajta, és vérének tisztaságát a magyar puszták pásztorai őrizték.
Dr. Fényes Dezsőnek köszönhetjük, hogy felkutatta a fajtát, ő volt az, aki korai iratokban kereste, talál-e valamilyen mudira utaló bejegyzést. Nos, talált is, 17. századra datálható feljegyzéseket, ahol azonban csak a leírás stimmelt, a név még puli volt. Ezek szerint a kisebb termetű pásztorkutyákat a korai időkben egyöntetűen pulinak hívták, kinézettől függetlenül. Végül Fényes doktor a fajtéért végzett munkáját az utókor úgy köszönte meg, hogy a mudit latinul „canis ovilis Fényesi”-nek nevezte el.
Egyébként a mudi tudatos tenyésztése is Fényes doktor, a balassagyarmati múzeum igazgatójának a nevéhez köthető. Az igazgató gyakorta indult néprajzi gyűjtőkörútra, ezek során ismerte meg a fajtát. Megszerette az igen értelmes, intelligens ebeket, és vásárolt néhány ragyogó szőrű, felálló fülű kutyát. Velük kezdődött a mudik tenyésztése.
A mostohagyerek
Hosszú ideig mostohagyerekként kezelték a mudit, a magyar kutyafajták egyik legnépszerűtlenebb tagjai volt,, ami teljességgel érthetetlen. Nem csak bájos, kedves megjelenésű eb, de nagyon okos, könnyen tanítható és intelligens is. Mégis, valahogy olyan közöny vette körül, hogy hosszú évtizedeken át a fajta fenntartásáért küzdöttek, különösen a második világháború, és az azt megelőző válságos évek táján.
A külföld valahogy jobban meg is becsülte a mudi természetét és szépségét, mint a hazai tenyésztők és kiállítók. Főleg a skandináv államokban szerették meg és kezdték el tenyésztését, kiállítását, feltehetőleg felismerve temérdek pozitív tulajdonságát.
A mudi előnyei
A mudinak bizony nagyon sok pozitív tulajdonsága van. A mudi immunrendszere erős, a legtöbb betegségnek masszívan ellenáll. Ez talán annak is köszönhető, hogy a puszta világában, a mostoha körülmények között, ahol nem volt állatorvos, mindig csak a legerősebb, legjobb ellenálló képességgel bíró egyedek maradtak életben és nőttek felnőtt kutyává. Mivel ezek az erős kutyák szaporodtak tovább, és a természetes szelekció működött, az állomány igen stabil lett, köszönhetően az emberi beavatkozások hiányának. Intelligenciája kimagasló, könnyű tanítani, alkalmazkodóképessége sok más fajtát megszégyenítően jó. A pásztoroknak egykoron olyan kutya kellett, amely bírja az időjárási viszontagságokat, nem túl igényes, könnyen kezelhető és jól alkalmazkodó, a mudiba n összegezték mindezt a jót. Ráadásul hűsége és gazdájával szembeni elkötelezettsége is páratlan, olyannyira, hogy a komondort megszégyenítően képes támadni, ha fenyegetve érzi szeretteit.
A külső hátránya
Bár sokak szerint bájos küllemű eb, mégis gyakorta nézik keverék kutyának. Pedig a felálló fülek, a sakálszerű fej, a hullámos, közepesen hosszú bunda igazi jellegzetességei a mudinak. Ráadásul mindenki megtalálhatja a szívének legkedvesebb színváltozatot, ugyanis a mudi sokféle színben előfordul. Lehet a fekete, vörös, barna, fehér, fakó és hamvas (kékes árnyalatú), ám a legszebb, legkülönlegesebb színváltozat a cifra. Ez a szürke alapon feketével spriccelt árnyalat az, amely az ősapa, Fényes Dezső szerint is a fajta legeredetibb színváltozata.
Élet a mudival
Ma már persze kevésbé a pásztorok mellett éli mindennapjait a fajta, bár még mindig előszeretettel használják nyájőrzésre. Szerencsére jó tulajdonságait, erős, ellenálló szervezetét itthon is egyre többen ismerik fel, és a bájos , bohókás külső mellett belső értékeit is észreveszik. A gazdik szerint kifejezetten jó házőrző, ráadásul közel sem olyan ugatós, mint a puli, éppen ezért nagyon kedvelik. Sokan a kutyás sportokban teljesednek ki mudijuk mellett, de aki nem célirányosan ilyen tervekkel vásárolja az ebet, az is tudja, hogy egy mudi lételeme a mozgás. Ha sikerül kimozgatni, le tudja vezetni felesleges energiáit, akkor akár egy kisebb lakásban is boldogan elvan szeretett gazdája mellett, ráadásul a szőrápolása sem fogja próbára tenni a kétlábúakat. A rendszeres kikefélés és fésülés mellett a vedlés is átlagos mennyiségű, így biztos nem megy majd a gazdik agyára a mudi utáni takarítás.
Persze nevelni kell, sőt, kötelező, az alapvető szocializáció elengedhetetlenül fontos, de mivel nagyon intelligens fajta, így ez sem okozhat gondot. Sőt, a kutya örömét leli a tanulásban és boldogan tesz gazdája kedvére, szolgálja, ahogy ősei tették azt évszázadokon át.